A Café Moskau-ban még augusztus 15-ig megtekinthető kiállítás a város több száz meg-nem-épült tervét mutatja be. A bemutatott, 197 és 1997 közti tervekből álló anyagot Carsten Krohn gyűjtötte össze.
A kiállítás egy részét – tudtunkon kívül, az ablakokon benézve – mi is láthattuk, kár hogy nem volt nagyobb hírverés, ahonnan időben megtudhattuk volna.

A Berlin központjában álló ideiglenes kiállítótér (Temporäre Kunsthalle), az Adolf Krischanitz tervezte szabad alaprajzú épület nemcsak belül, de a külső felületén is helyet ad a kortárs művészetnek. Minden kiállító hozáteszi a saját személyiségét az épület megjelenéséhez, a 20x56,25 méteres homlokzat így egyfajta üres vászonná válik, türelmesen várva az újabb beavatkozásokat. A legutóbbi homlokzatalakítás a harmadik ilyen projekt az épület felületén.

Az uszálystrand a XIX. század végén is itt működő fürdők hagyományát viszi tovább. A mostani medence egy 1967-es építésű, ZSP 36-37-es típusú uszály átalakításával jött létre, méretei: 32,5x8,2 m, legnagyobb vízmélység: 2,10.

A víz Spree vizénél melegebb, 24 fokos, a vízfelszín a folyóénál 80 cm-rel van magasabban.

Nofertiti portréja az Amarna-kor fáraója, Ehnaton feleségének festett mészkő büsztje; az ókori Egyiptom egyik leghíresebb művészeti alkotása. Ma Berlinben, a Neues Museumban őrzik.

A büszt egy szobrásztanulmány Thotmesz, az egyik legrégebben élt, név szerint ismert szobrász amarnai műhelyéből. Az élethű szobor feltehetőleg azért készült, hogy Nofertitinek ne kelljen többször is modellt állnia a különböző készülő szobrokhoz, festményekhez – ez megmagyarázhatja azt is, miért hiányzik a szobor egyik szeme, hiszen a festményeken az egyiptomi művészet hagyományai szerint profilból ábrázolták az emberalakok arcát. A portré a fiziognómiai sajátosságokon kívül Nofertiti egyéniségét és lelki sajátosságait is érzékelteti, biztosra vehető, hogy a művész élő modell után dolgozott.

A biciklis túránk egyik állomása volt a Kaden Klingbeil Architekten hétszintes, faszerkezetű lakóépülete. A házról - az ott kapott kis prospektuson túl - a neten is jó anyagokat találtam, ezekből (és a csatolt kisfilmekből) kiderül, hogy a szerkezet valóban fa, és hogy a tervezőknek nem volt kimondott szándéka ennek a megmutatása. A névben a e3 az Esmarchstraße 3-at jelenti.

Külön figyelmet érdemel az egyes lakások térszerkezete - de előbb egy filmbejátszás:

2005. május 10-én adták át Európa hatmilliónyi meggyilkolt zsidóságának emlékhelyét. Az Emlékhelyet - hosszas viták közepette - Peter Eisenman New York-i építész tervezte, 1999-es nyertes nemzetközi pályázat alapján. A Berlin központjában lévő, mintegy kéthektáros tömb, mely nemcsak a náci birodalom központja, hanem a berlini fal melletti "halálövezet" része is volt, mára 2711 db, geometrikus rendben elhelyezett, beton sztélével borított nyilvános parkká alakult, a tervező szerint gyermekek játszóhelyeként, sőt családok piknikezésére is alkalmas módon.

A berlini Zsidó Múzeum 2010 májusában jelentette be, hogy Daniel Liebeskind tervezi a Berlini Zsidó Múzeum Akadémiát (Jewish Museum Berlin Academy).
Az épület a Zsidó múzeummal szemben (az út túloldalán) egy egykori virágpiac csarnoképületét felhasználva valósul meg (a várható befejezésről egyelőre nem tudok).

Az IBA számára készített terve első megvalósult munkája, egyben az IBA egyik utolsó épülete. Hadidnál csakúgy, mint Eisenman és az OMA esetében megfigyelhető az IBA általános előírások egyéni értelmezése. Mind az épület magassági formálása, mind az utcavonal szigorú betartása és zártságának megoldása ezt a kreatív kialakítást mutatja.

A berlini főpályaudvar bejáratával szemközt, az Invalidenstrasse túloldalán öt méter magas vörös téglafal húzódik. Ezen a 19. század közepén még a városfalon kívül eső területen kívül épült fel a Schinkel tanítvány, Carl Ferdinad Busse tervei alapján Poroszország mintabörtöne, a Zellengefängis Moabit.

(A Magyar Építőművészet cikkének átvétele: 2008/4., Szikra Renáta írása.)

A "legkisebb" lakója Dr.Spatz:

Egy madárka költözött egy két társasház közötti hézagba. Azonban lakását túl szűkösnek találta, zöldfelület sem volt, és a lakás állapota sem volt megfelelő. A Hekmag magazin úgy döntött, pályázatot ír ki Dr.Spatz életminőségének javítására. Így jött létre a házikó.
(ford.: Hory Gergő)

A Kitchen Monument egy mobilszobor, eszköz az elhagyott közterületek visszafoglalására. Egy prototípus mellyel ideiglenes közösségi teret lehet létrehozni. Több városban is megfordult már, Duisburg, Mülheim, Liverpool, Frankfurt, Hamburg, Warschau, Eindhoven, Berlin, stb. Helyszinül nem-helyket, alulértékelt, urbánus tartalmukat elvesztett területet választanak.

Sylvester Ádám:

"Az előírások szigorúságából (homlokzati tagozódás, párkánymagasságok, nyílásarányok, stb. meghatározottsága) nem az építészeti lehetőségek korlátozását, hanem a berlini premodern tradícióhoz való kötődés igényét olvastuk ki.

Az ArchDaily nemrégiben indult remek sorozata a modern építészet klasszikusait mutatja be - ebben a sorozatban kapott helyet a Neue Nationalgalerie is - a képek jórészt innen, a szöveg egy 1991-es Architekturführerből származik.

*

Ugyancsak az Archdaily 2012-es híre, hogy az épület felújítását David Chipperfield végzi majd.

>> a térképünkön itt;

Nagyobb térképre váltás

A „Múzeum-szigeten” álló berlini dóm 1894-1905 között épült, Julius Raschdroff tervei alapján. Stílusát tekintve alapvetően barokk-historizmus, de az olasz reneszánsz stílus hatása is érzékelhetően megjelenik. Az első épület 1465-ben épült ezen a helyen, meglehetősen szerényebb megjelenésben a Hohenzollern család templomaként. 1745-ben az épületet lebontották, helyére Johann Boumann tervezésében barokk stílusú székesegyház épült, melyet 1816-22 Karl Friederich Schinkel klasszicista stílusban átépített.

A 20. század diktatúrái sajátos építészeti irányzatok létrejöttét tették lehetővé. A náci építészet inkább nevezhető stílusnak, mint irányzatnak, egy úgynevezett építészeti zárványként szokták említeni. Ahogy a szovjet és olasz diktatúrák építészete, ez is sajátos nemzeti-kulturális hagyományokon nyugszik, eszköze modern mozgalom elutasítása, ugyanis az absztrakt formálás alkalmatlanná tette az állam hatalmának és ideológiájának egyértelmű megjelenítését.

A Bode Múzeum eredetileg „Kaiser Friedrich Museum” néven nyitotta meg kapuit, névadója az a III. Frigyes császár volt, akinek udvarában először merült fel egy ilyen jellegű épület ötlete, és aki az anyagi támogatást és a hátteret is biztosította az 1879–1904 között zajló munkálatokhoz. Ernst von Ihne udvari építész volt az ötlet megvalósítója, a háttérben pedig Wilhelm von Bode állt, az egész Múzeum-sziget koncepciójának kialakítója.

>> a térképünkön itt.