A Bode Múzeum eredetileg „Kaiser Friedrich Museum” néven nyitotta meg kapuit, névadója az a III. Frigyes császár volt, akinek udvarában először merült fel egy ilyen jellegű épület ötlete, és aki az anyagi támogatást és a hátteret is biztosította az 1879–1904 között zajló munkálatokhoz. Ernst von Ihne udvari építész volt az ötlet megvalósítója, a háttérben pedig Wilhelm von Bode állt, az egész Múzeum-sziget koncepciójának kialakítója.
A szabálytalan területi adottságok ellenére szimmetrikus hatást keltő neobarokk épület a sziget északnyugati csücskében található. Kívülről a mai Lengyelország területéről hozott homokkő borítja. Az ablakokkal ellátott talapzat és a ráépülő, korinthoszi féloszlopokkal és rizalitokkal díszített két emelet mintegy a folyóból nő ki. A sok keresztszárny következtében öt belső udvar jött létre.
A felújítás
A háború a múzeum egy részét megrongálta. 1997/98-ban döntöttek a teljes renoválás mellett. A 152 millió eurós projektet Heinz Tesar osztrák építész vezette, óvatos és az épület lényegét nem sértő, de a jelenkor elvárásaihoz igazodó betoldásokkal.
A szinte észrevehetetlen modernizálás egyik példaértékű eleme az akadálymentesítés megoldása: a főbejáratnál például a járda egy része felemelkedik, a lépcsőfokok eltűnnek és az ember rögtön az épület bejáratában találja magát.
Az épület már 2005-ben elkészült, de csak a gondos koncepcionális rendezés után adták át 2006 őszén. Jelenleg a Bode Múzeum 66 kiállítótermében helyet kapott egyrészt a szoborgyűjtemény, ennek különlegessége, hogy a szobrokat nem rejtették vitrin alá, így a látogató a korábbinál sokkal elevenebb és intimebb formában találkozhat ezekkel a kincsekkel. A Bode Múzeum egy bizánci gyűjteménynek is helyet ad, de a múzeum egy gyerekeknek szánt galériával, egy kávézóval és egy múzeumshoppal is gazdagodott.
* * *
