A weimari Berlin egyszerre volt fertő és múzsa. A világ legnagyobb művészei számára jelentett inspirációs forrást, míg mások - többek között Adolf Hitler és szellemi köre - valóságos társadalmi mocsárként gondoltak a néhány év alatt nemzetköz partivárossá avanzsált városra. Berlin tulajdonképpen valaha Európa New Yorkja volt, és ezt a pozícióját az elmúlt években ismét visszaszerezte.
Mindenki, tudja, aki bármit is tud akármiről, hogy Berlin az utóbbi években elképesztően menő hely lett. Az imázst, amit egy évtizeddel ezelőtt London jelentett - kompromisszummentes önmegvalósítást és professzionális neo-hippi kultúrát -, könnyedén magához ragadta a brit fővárosnál sokkal olcsóbb Berlin. A világ minden pontjáról érkező művészek tízezrei lepik el a pár évtizeddel ezelőtt még szocreál rémálomba illő utcákat, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez meg is látszik rajta: a város második aranykorát éli.
A teljes írás az indexen: Berlin most éli második aranykorát
