A belvároshoz közel, Berlin Friedrichshain negyedében; Helsingforser Str. 17., a térképünkön itt látható.

At Helsingforserstrasse near Washauerstrasse is the Sunflower Hostel, a very friendly and peaceful place to stay in Berlin. And the absolute greatest music to the breakfast.

A Detail magazin "Berlin" keresőszóra kiadott publikációiból - Molnár Lilla (predipl. Ing. Arch) külső munkatársunk szíves ajánlata nyomán - köszönjük!

„da! Architektur in und aus Berlin“ – ez a mottója a Berlini Építészszövetség nyári programjának. 69 munkát választottak ki a 2010. június 18-án nyíló kiállításra. Az épített kultúra bemutatását célzó sorozatot 1999 óta rendezik meg évente, az idei 69 épületet februárban válogatta össze a zsűri 175 beküldött anyagból.

A kiállítás július 11-éig tart nyitva, a belépés ingyenes.

Berlin sziluettjéhez Le Corbusier eredetileg az 1957-es Interbau keretében járult volna hozzá a Tiergarten peremén, de amikor bejelentette, hogy egy 17 szintes, 557 lakásos „lakógépet” szándékozik építeni, a városvezetés úgy találta, hogy érdemes lenne ehhez valami megfelelőbb helyet találni.

A német egyesülés hajnalán a kormányzat (Bonnból) Berlin központjába (Mitte) tette át a székhelyét. Hollandia – minthogy a háború után a korábbi nagykövetségi épületét eladta – szabadon választhatott helyszínt, így döntöttek a Roland Ufer (=folyópart) mellett, ami Berlin egyik legrégebbi tömbje a fő kereskedelmi partner (új) kormányzati negyedének szomszédságában.

A megbízó olyan szabadonálló épületet szeretett volna, amiben a biztonságtechnikai igények a hagyományos holland nyitottsággal egyesülnek.

Az 1957-es Interbau nemzetközi építészeti kiállítással („Internationale Bauaustellung”) az egykor sűrűn beépített, de a háborúban elpusztult Hansa negyedben a „holnap városának” mintáját kívánták felállítani. A kezdeményezők az Interbau-t Nyugat-Berlin letörhetetlen újjáépítő akaratának és a nyugati építészet teljesítőképességének jelképéül szánták, a Kelet-Berlinben, a Stalin-Allee-n (1952-1957, ma Karl-Marx-Allee) felépült klasszicizáló, monumentális lakótelep tudatos ellenpárjaként, a városi életforma felmutatható példájaként.

A könyv (a kiadó honlapján itt) a Google Books könyvkeresőben is megtalálható, részben olvasható:

- Berlin átváltozásai -

A szkennelés nem a legjobb minőség, így a valódi olvasáshoz a könyv maga továbbra is szükséges, de valamit gyorsan előkeresni belőle, gyorsan fellapozni kiváló.

Hol mulasson egy magyar úr(hölgy) Berlinben?

Sétáljunk kicsit a város utcáin - nagyrész a Spotted by Locals honlap iránymutatásait követve, de lehetőséget adva véletlenszerű belebotlásoknak és megérzéseknek is - ahogy a baloldali képet nézve is gyanús érzése kezd lenni a még mit sem sejtő magyarnak...

Tegnap - az adataitoknak köszönhetően - megérkeztek a beszállókártyák (mailben, nyomtatandóak), ezeket viszont nem kapjátok meg. Minden beszállókártya egy kvízkérdés megválaszolásával váltható ki (valamit valamiért), a helyes válaszok persze kinyomozhatóak a honlapról.

A Hamburger Bahnhof Berlin egyik legrégebbi pályaudvara, az egyetlen ami fennmaradt a klasszicizmus korából. Az épület Friedrich Neuhaus tervei szerint épült 1846/47-ben. Már 1884 óta nem vasútállomás: szerepét a Lehrter Bahnhof vette át - az épület előbb vasúttörténeti múzeum, a kilencvenes évektől kortárs művészeti múzeum.

Az 1947-ben született kölni művész, Günter Demnig azon németek egyike, akik nem tudnak felejteni, és nem hajlandók megbocsátani. A szobrász kis réztáblácskákba vési a holokauszt alatt elhurcoltak nevét, születésük és deportálásuk időpontját, valamint meggyilkolásuk helyszínét. Az így készült, macskakőre emlékeztető, tízszer tíz centiméteres táblácskákat az áldozat utolsó lakása vagy háza bejárata előtt a járdába illeszti.

A Schönefeldnél kialakított repülőtér forgalma az elmúlt években megnégyszereződött, elsősorban a fapados légitársaságok által indított járatoknak köszönhetően. Tavaly zárták be a történelmi jelentőségű Tempelhofot, mely fontos szerepet töltött be a hidegháború idején a kettéosztott város életében. És hamarosan Berlin fő reptere, a főváros északi részén fekvő Tegel sem fog már repülőgépeket fogadni. Ugyanis épül az új, a Berlin Brandenburg International Airport a schönefelditől délre és elkészülte után Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lesz.

Funkciójában az egykor a Leipziger Platzon állt Info Boxhoz hasonlít a 2009-ben elkészült BBI Infotower (Kusus + Kusus Architekten) - az ideiglenes épület feladata a korábbi Shönefeld reptér átépítésének követése: itt épül Berlin központi repülőtere, a Berlin Brandenburg International (BBI).

Az ortopéd eszközökre specializálódott egészségügyi bemutató-épület 2009-es elkészülte óta több ezer látogatót vonzott. A legfigyelemreméltóbb azonban talán mégis maga az épület, amit a berlini székhelyű Gnädinger Architekten tervezett (az irodájuk itt).

Idén tavasszal Budapesten a Foghíj-konferencia vendége volt (többek között) a berlini illetőségű HSH Architects iroda is,akiknek jópár friss munkája esik majd az utunkba a városközpontban (Mitte).

Munkáikat lassan felteszem a térképre, illetve ezt az írást is próbálom bővítgetni a házaikal - addig is egy rövid összefoglaló róluk a konferencia honlapjáról:

A második világháború európai befejeződésének 65. évfordulója alkalmából Berlin központjában, a Gestapo és az SS egykori főhadiszállásának helyén új múzeum nyílt: a Prinz Albrechtstrassén található, 25 millió euróból emelt Dokumentationszentrum Topographie des Terrors épületébe beapplikálták az egykori épületből megmaradt plafondarabokat és járóköveket. Az Ursula Wilms tervezte épület megnyitásáig ideiglenes szabadtéri kiállítás tájékoztatta az érdeklődőket a helyszín történelméről (a Magyar Narancs friss híre).