Az 1957-es Interbau nemzetközi építészeti kiállítással („Internationale Bauaustellung”) az egykor sűrűn beépített, de a háborúban elpusztult Hansa negyedben a „holnap városának” mintáját kívánták felállítani. A kezdeményezők az Interbau-t Nyugat-Berlin letörhetetlen újjáépítő akaratának és a nyugati építészet teljesítőképességének jelképéül szánták, a Kelet-Berlinben, a Stalin-Allee-n (1952-1957, ma Karl-Marx-Allee) felépült klasszicizáló, monumentális lakótelep tudatos ellenpárjaként, a városi életforma felmutatható példájaként.

13 országból 53 építészt hívtak meg (19 külföldi, 16 nyugatnémet, 18 berlini), hogy a 45 objektumot és környezetét megtervezzék. Csak 36 projekt épült meg, mivel amíg az építészeknek a kétszintes sorházakhoz maguknak kellett építtetőt keresniük, addig a nagy beruházásokat a szociális lakásépítés keretén belül külön keretből építették.

A beépítési terv számtalan változtatása után most az S-Bahn pálya és a Klopstock Straße között két- és háromszintes sorházakat, az Altonaer straße túlsó oldalán 16-17 szintes pontházakat, délre a Klopstock Straße és annak meghosszabítása, a Bartningallee mentén 4-8 szintes és egyemeletes sorházakat ugyanúgy találunk. Egy evangélikus (21) és egy katolikus (23) templom, üzleti zóna mozival - ma színház - (24), az U-bahn megálló mellett egy könyvtár (22) és egy óvoda (7) teszi teljessé az együttest. A leginkább vasbeton szerkezetű házakban sematikus alaprajzok mellett (Gropius) találunk alaposan átgondolt és jól megtervezett tereket is, többek között Jacobsen (13) és Hassenpflug (27) nagy lakókonyhája, Aalto (10) nagy központi lakótere, Müller-Rehm és Siegmann pontházának egyszobás lakásai.

Számtalan terv végül nem készült el, és az Interbau kezdeti lendülete is a gazdasági számítások után túl gyorsan megakadt. A részben figyelemreméltó épületek, az ideiglenes kiállítási csarnokok közül csak a Berlin-pavilon (1) élte túl a kiállítás idejét. Az Interbau demonstratív épületei közé tartozott még a Hansa-negyeden kívül lévő kongresszusi palota (ma: a Világ Kultúráinak Háza) és az Unité d´habitation. A kedvező közlekedési feltételek, a zöldterület, a Tiergarten és a belváros közelsége és részben a lakások nem konvencionális alaprajzai miatt a Hansa-negyed máig magas lakóértékű kerület.

Az együttes ma műemléki védettségű. (Architekturführer Berlin, 1991. - az 1999-es Mesteriskolás út programfüzetének fordítását felhasználva.)

01 Hans Müller, Berlin
02 Günther Gottwald, Berlin
03 Wassili Luckhardt, Hubert Hoffmann, Berlin
04 Paul Schneider-Esleben — Düsseldorf
05 Bezirksamt Tiergarten — Amt für Hochbau Berlin
06 Willy Kreuer, Berlin
07 Ernst Zinsser und Hans Rudolf Plarre, Hannover, Berlin
08 Luciano Baldessari Mailand
09 J.H Van den Broek, J.B. Bakema, Rotterdam
10 Gustav Hassenpflug, München
11 Raymond Lopez, Euge`ne Beaudouin, Paris
12 Hans Schwippert, Düsseldorf
13 Werner Düttmann, Berlin
14 Otto Senn, Basel
15 Kay Fisker, Kopenhagen
16 Max Taut, Berlin
17 Franz Schuster, Wien
18 Egon Eiermann, Karlsruhe
19 Oscar Niemeyer, Rio de Janeiro
20 Fritz Jaenecke, Sten Samuelson, Malmö
21 Werner Düttmann, Berlin
22 Alvar Aalto, Helsinki
23 Pierre Vago, Paris
24 Walter Gropius
25 Klaus Müller-Rehm, Berlin
26 Ludwig Lemmer, Die Kaiser-Friedrich-Gedächtniskirche
27 Paul Baumgarten, Berlin
28 Eduard Ludwig, Berlin
29 Arne Jacobsen, Kopenhagen
30 Gerhard Weber, Frankfurt/M
31 Alois Giefer und Hermann Mäckler, Frankfurt/M
32 Johannes Krahn, Frankfurt/M
33 Wolf von Möllendorf, Sergius Ruegenberg, Berlin
34 Sepp Ruf, München
35 Günter Hönow
36 Hermann Fehling, Daniel Gogel, Peter Pfankuch, alle Berlin

Alvar Aalto:

A finn építész nyolcemeletes épülete kívülről egyszerű, visszafogott. A középen kicsit megtört, rövidszárú U betűt formázó ház belső sarkaiba helyezte el a két lépcsőházat. A laposan előreugró loggiák alig észrevehető cikk-cakk struktúrát adnak a déli homlokzatnak. A vasbeton szerkezetű, téglatörmelékes falú épület világos Leca lemez homlokzatburkolatának fekete fúgái a homlokzatot vízszintesen tagolják. A 200 m2-es bejárati területet látszóbeton oszlopok struktúrálják (Architekturführer Berlin, 1991.)

Minden emeleten hat különböző lakás van, középen és az épület sarkainál a nagyobbak. Kiemelkedően jó az alaprajzuk: a hálók és a gyerekszoba közlekedő nélkül közvetlenül kapcsolódnak a nagy nappalihoz. Üvegezett válaszfal választja el az étkezősarkot a konyha gazdasági területén a nappalitól. A loggiák a konyhából, a nappaliból és a hálókból is megközelíthetők. A hobbyszoba és mosókonyha a pincében, szauna és terasz a tetőn a ház közösségének együttlétét hivatott elősegíteni, - olyan igény ez, amely az Interbau kiállítás után hamarosan feledésbe merült.

A házról részletesebben olvass itt!

J. H. van den Broek und J. B. Bakema, Rotterdam:

- Interbau: The Modernization of Germany - lapozható diasorozat, helyszínrajzzal;
- A mi térképünkön itt;
- Flats at Hansaviertel - Aalto: fotók és alaprajzok;