A Berlin, egy nagyváros szimfóniája (Berlin: Die Sinfonie der Großstadt) német némafilm, Walter Ruttmann rendező filmtörténeti jelentőségű dokumentumfilmje. Benne az 1920-as évek iparosodó német fővárosának átlagos munkanapját, élet- és munkakörülményeit ábrázolta aprólékos hitelességgel.
Walter Ruttmann „szimfóniája" az 1920-as években divatos város-filmek egyik legszebb alkotása, a nagyvárosi élet képeinek néha szinte költői feldolgozása. A mindennapi cselekvések és helyszínek széles skáláját fogja át (ún. keresztmetszet-film, Siegfried Kracauer megfogalmazása), tehát hiteles kordokumentum is. De ezek csoportosításával és montázsával ritmust, lüktetést, asszociációs lehetőségeket teremt.
Minden mozgásban van, minden történik, elindul és leáll, mintha egy élő szervezetet látnánk. Nincsenek megrendezett jelenetek, mint például Dziga Vertov filmjében (Ember a felvevőgéppel), és nincs alkotói állásfoglalás, irónia, mint például Jean Vigonál (Nizzáról jut eszembe). Ruttmann nem mondja, nem is sugallja, hogy ez a valóság szép vagy csúnya, emberi vagy embertelen, hanem a film eszközeivel életre kelt egy nagyvárosi létformát, egy mesterséges, emberalkotta világot.
Kassák Lajos, 1927-ből (Nyugat, lásd lent):
A nagyváros szimfóniája véleményem szerint a legfilmesebb film, ami eddig a közönség elé került. Elgondolásában nem színpadi játék, kivitelében nem műtermi fényképezés. Akik eddig nem lévén megelégedve a filmgyárak produkcióival, úgy gondolták, hogy a mozinak az irodalom felé kell orientálódnia, azok ennek a filmnek a megtekintése után könnyen beláthatják lényegbeli tévedésüket. Sokak előtt ma már a színpadi játék újjászületéséhez egy új szerzőtípus megjelenése is szükséges. Ha a színház a mi életünkben tovább akar élni, akkor el kell jönnie a négy fal között dolgozó drámaköltő helyett a színpadi térben komponáló játékrendezőnek. S ha ez így van a részben beszédre alapozott s közvetlen érzelmi hatásra is számító színjátszásnál, mennyivel inkább így kell ennek lennie a kinematográfiában, ami úgy anyagában, mint tartalmi mondanivalójában és megjelenési formájában elkülönbözik az irodalmi tendenciákat is magában foglaló színjátszástól.
A film szabadon és legálisan letölthető innen, (és nyilván máshonnan is - az 1927-es filmet már nem védi szerzői jog). Ez a változat viszont teljesen néma - ha valaki találkozik egy zenével kísérttel, kérem, szóljon!
(A fenti Youtube videón Yann Tiersen zenéje szól - ő írta az Amelie csodálatos élete vagy a Good Bye, Lenin zenéjét is.)
Itt - némán - megnézhető teljes hosszában is:
* * *
- Berlin, egy nagyváros szimfóniája - a magyar Wikipédia cikke;
- Az abszolút film - Kassák Lajos cikke, Nyugat, 1927;