északi diplomáciai együttes
Követségek szövetsége
- Peter Davey: Dissecting the Diplomatic - Architectural Review, 2000. - ford,: Marosi Bálint
Tervező: Berger + Parkkinen Architekten, Bécs
Diplomácia és város: e kettő kapcsolata a skandináv követségek újszerű megközelítésében a tér és fény kettősének játékára épül.
>> a térképünkön itt.
Ahogy Berlin lett az újraegyesült Németország fővárosa, központját hamarosan nyurga toronydaruk erdeje borította. Toronydaru állt mostanáig a Tiergarten déli részén azon a telken is, amely korábban a porosz királyok kedvelt vadászterülete volt. Egy 1937-es döntés értelmében vált a terület diplomáciai negyeddé, így az egykori jómódú villákat nagykövetségekké alakították át. Bár később, Berlin kettészakadásával a terület évtizedekig jelentőségét vesztetten, elhagyatottan állt, most újra diplomata-negyedként működhet, az első konzulátus nemrég készült el.
Az új skandináv követségi épületegyüttes több szempontból unikumnak tekinthető. Először a Stülerstrassén, a park déli határát jelentő autóúton közeledve bukkan fel, hullámzó kontúrját a park és az út felé egy előpatinázott vörösréz lamellás fal rajzolja ki. A terület egészen más habitusú, mint a környezete, és bár a nyitható lamellák néhol betekintést engednek a belsőbe, a pikkelyes fal mégis inkább lemezszerű, burokszerű, mint egy ékszerteknős páncélja. Az együttes titokzatosan elzárkózó, a külvilágtól elforduló arcot mutat. A lépték, a finn tájat, a tópartok finoman ívelő vonalát idéző formálás az építészek számára egyértelműen Aalto-t idézi.
A rejtélyes külső szokatlan belső szerveződést rejt. Az északi országok évek óta dédelgették egy közösen kialakítandó nagykövetség tervét, és most, Berlinben nyílt először lehetőség az ötlet megvalósítására. Az Aalto-falon mint határon belül helyezkedik el az öt különálló nagykövetség és a hatodik, közös irodákat tartalmazó épület, a Felleshus.
Az ötlet megvalósításához kiírt első pályázatra 222 beépítési terv érkezett Európa minden részéből, ezt a Berger + Parkkinen osztrák-finn építésziroda nyerte meg a később megépült változathoz nagyon hasonló koncepcióval. Az önkényesen kanyargó réz fal csak néhol reagál a mögöttes történésekre, az amőba-szerűen kialakított belsőt szintén önkényesnek ható irányok, tengelyek szelik át. Ezek a kontúrok egyrészt a kialakuló tömegek (az egyes követségek) meghatározói, de többek is annál: a Rauchstrasse-i oldalon szélesen induló, majd a körítőfalig elvékonyodó fél-nyilvános terek, utcák a tér látszólagosságának XVI. századi proto-barokk szemléletének megértéséről tanúskodnak: az álperspektivikus hatás miatt ugyanis az utak hosszabbnak, az épületek nagyobbnak, az út végén álló emberek pedig meglepő módon magasabbnak tűnnek. A szemlélőben óhatatlanul felidéződik Palladio vicenzai Teatro Olimpicoja, a humanista színjátszás e parádés darabja, talán nem véletlenül.
Miután a Berger + Parkkinen páros meghatározta a beépítést, a határfal és az utak irányai által kimetszett hol ívesen, hol szögben záródó telkekre nemzeti pályázatokat írtak ki az egyes követségi épületek tervezésére. Az egyes építészek érdeme, hogy az épületek a nagyon erős összetartozás, a rokon vonások mellett az általuk képviselt országot is képviselik.
A beépítési terven kívül Berger + Parkkinen tervezte a Felleshus épületét is. Ebben találhatók a követségek ügyfélforgalmi terei, itt kapnak helyet a közönség által ismert nagykövetségi funkciók, nagyobb események, koktél-partik, fogadások, előadások, kiállítások, a vízum-kiadás, az egyes épületek így inkább csak mint kisebb irodaházak működnek.
Az együttes bejáratánál ponyva-tető képez ünnepélyes portikuszt, ez alól tárulnak fel a belső utcák. A tető alatt edzett üveg kerítés választja el a nyitott részt a hullámzó fal határolta városka belsejétől. A konzulátusok személyzeti bejáratai a Klingerhöferstrasse és a Rauchstrasse felől nyílnak.
Vajon működik-e az együttes mint egész? A követségi és a hivatalos terek közös kialakítása nyilvánvalóan takarékos, hatékonyan működő, gazdaságos megoldás. A külső és belső terek elegánsak, meglehetősen drámaiak és európai szociáldemokráciához méltóan nemesek. A külső fal azonban hagy kérdéseket maga mögött. A kígyózó zöld csík nem túl hívogató és bár a bejárati oldalon barátságosabb, városiasabb, átjárhatóbb homlokzat váltja fel, az egész megjelenése inkább zárt, talán kicsit baljós is. Ezt a hatást erősíti az amorf alaprajz, illetve belül a kissé süket, nem túl kifejező épületek; ez az álperspektívával operáló városi színház így de Chirico nyugtalan felhangjait idézi. Kétségtelen, hogy a nagykövetségek védelme elsőrendű szempont, hogy a biztonság a tervezés során kiemelten fontos szempont, de ez nem feltétlenül kellene hogy zordságot, megközelíthetetlenséget jelentsen. Bár az együttes jó léptékkel reagál a szomszédos autóútra (igen kellemesen tárul fel egy elég unalmas út után), az északi szociáldemokráciák nemessége nagyobb ünneplést érdemelt volna. Tekintsünk azonban úgy az épületre, mint egy ígéretes első próbálkozásra: következő hasonló alkalommal az egyes épületeknek talán sikerül kulturális világképüket nagyvonalúbban kifejezni.
