A "Ringsiedlung" a Siemensstadtban egy új lakótelep-típus kialakulását alapozta meg, ahol - ellentétben a britzi, zehlendorfi nagy telepekkel - a többszintes épületekben csak lakások vannak. A progresszív építészegyesület, a Ring (innen a telep elnevezése) tagjait, mint Forbat és Henning esetében, Martin Wagner városépítési tanácsos hívta meg a telep tervezésére.
Az UNESCO Világörökségi Bizottsága a 2008 július 7-ei döntése értelmében több berlini lakótelepet is a Világörökség részévé tett. Ezek a telepek a bizottság véleménye szerint a szociális lakásépítés új minőségét hozták létre, kiemelkedő hatásuk volt a huszadik század építészetére és városépítészetére.
A listáre felkerült lakótelepek: Gartenstadt Falkenberg, Siedlung Schillerpark, Großsiedlung Britz, Wohnstadt Carl Legien, a Weiße Stadt és a Großsiedlung Siemensstadt.
Magyar nyelvű cikk a Világörökségről.
Hans Scharoun (1), Walter Gropius (2), Otto Bartning (3), Hugo Häring (4), Fred Forbat (5), Paul Rudolf Henning (6)
Scharoun terve volt az 1379 lakás és 17 üzlet városépítési alapvetése, melyet három részre bontottak, a cél az volt, hogy a Siemens alkalmazottainak mintaszerű lakáskörülményeket teremtsenek. A legtöbb sorház az optimális benapozás miatt észak-dél irányú, északi végeik csökkenő szintszámmal a Jungfernheide parkba nyúlnak.
A telep egyes részein az építészek tipizálták az ablakokat, ajtókat és alaprajzokat, ezek általában 2-2 1/2 szobás lakásokat jelentettek. A kerttervező Leberecht Migge magánkertek nélküli, összefüggő, szabad zöldfelületeket tervezett. A telep a berlini Új Építészet egyik csúcspontja. Az olyan technikai újítások, mint pl. az acélvázas építési mód átültetése lakóépületre (Luckhardt testvérek), itt nem kerültek felhasználásra.
Hans Scharoun:
A telep főbejárata a Scharoun tervezte sorházon keresztül tölcsérszerűen vezet át a keskeny S-Bahn aluljáróhoz. A bal oldali soron a lépcsőzetes balkonok az utca fölé nyúlnak, a tetőkön hajóhoz hasonló lépcsőzetes felépítmény emelkedik, apró kerek és hosszú, keskeny ablakok láthatók, ezért a berliniek csak „páncélos cirkáló”-ként emlegetik. A bejáratok váltakozva az utca ill. a kert felől nyílnak, így a lakásalaprajzok egymáson eltolva helyezkednek el. A látszólag önhordó, „hajófalból” kimetszett balkonok csak rabitzolt szerkezetek.
A Mäckeritzstraße-nál előrehúzott saroképítmény 1952-ben emeletráépítést kapott, és a saroküzletet leegyszerűsítve helyreállították. A Mäckeritzstraße-n a lépcsőházak az eléjük függesztett balkonokkal fékezik az épület homlokzatának utcát követő lendületét. A két-két és félszobás lakások 40-69 m2-esek. A nappali és hálófunkciók elválasztása középen lévő közlekedővel hasonló megoldás, mint Scharoun apartementházánál a Kaiserdammon és a Hohenzollerndammon. Meggyőző a Jungfernheideweg 4-14. számú ház nem konvencionális alaprajzi elrendezése: a nappali közvetlenül a konyha mellett egy étkezősarokkal tagolt. Scharoun maga is lakott egy évig a telepen a 4. számú házban.
A keleti hosszú blokkot lezáró épület - ez 1955-ben épült meg -, a színeket 2000-ben állították helyre, előkerült dokumentációk alapján.
Fent ugyancsak Scharoun terve, Mäckeritzstraße.
Walter Gropius:
A Jungfernheideweg-gel párhuzamos házsor fele az üzletekkel és az árkádos lakóház az első ütemben épült. Szemben egy rövidebb házsor is van, amit szintén Gropius tervezett, a Hugo Häring tervezte sor keleti lezárásaként. A homlokzatokat Gropius egyforma elemekből, de differenciáltan alkalmazva tervezte. A Jungfernheideweg felőli homlokzatot vertikális ablaksávok, a kerti oldalt a párosával összefogott, a homlokzat síkjából előrehúzott loggiák osztják szakaszokra.
Az árkádos lakóházat az egyszintes kereskedelmi épület köti össze a hosszú sorházzal. Az ablakok sötétlila klinkerkeretezéssel nagyobb egységekbe összefogottak. Fontos épületelem a tetőn a visszahúzott tetőszinthez kapcsolódó napozóterasz, amit középen átjárható rács zár le. A lakások 43, 55 és 69 m2-esek.
Hugo Häring:
Otto Bartning:
A telep leghosszabb épülete, a déli oldalt teraszok tagolják (és ezt az ív miatt nem is látjuk teljes egészében), a belső, északi oldal viszont meglehetősen monoton.
Forbát Alfréd - azaz Fred Forbat:
Pécsi születésű építész, könyv róla itt!
* * *
Forrás: Architekturführer Berlin, Dietrich Riemer Verlag, 1991; az 1999-es mesteriskolás út fordítása.
