Az alábbi bejegyzés egy fontos berlini tér alakulását járja körül, a wikipédia (német és magyar) cikkére és történeti térképekre támaszkodva. 
Az Alexanderplatz, vagy a berlinieknek röviden csak Alex, Berlin egyik leghíresebb, legnevezetesebb tere, fontos közlekedési csomópont. 1949 és 1990 között az egykori Kelet-Berlinhez, vagyis az NDK övezetébe tartozott.

Alexanderplatznak 1805 óta hívják a területet, ugyanis akkor látogatott Berlinbe I. Sándor orosz cár. Az ő tiszteletére keresztelte át a teret III. Vilmos porosz király. 1847-től lóvontatású omnibusz közlekedett a Postdamer Platz és az Alex között, innentől kezdődik a tér közlekedési csomópont jellegének kialakulása. Az 1848-as forradalom alatt utcai harcok, barikádok színhelye. A 19. század harmadára már 5 szintes épületek jellemzik a teret.

A vasút vonala az egykori városfal mentén, a csatorna helyén vezet végig.

Az 1870-es évek után indul nagy fejlődésnek, miután megkezdődik a városi gyorsvasút, az S-Bahn építése. A vasutat 1882-ben adják át, Stadtbahnhof Alexanderplatz néven. 1896 után már tilos volt heti vásárokat tartani az Alexen, mutatja ez is forgalom megnövekedett voltát.

A 20. század elején tovább erősödik a tér közlekedési funkciója: Megkezdődik az U-Bahn, a metró építése. A hálózatot az I. világháborúnak is köszönhetően csak 1930-ban adják át.

A fenti képen látható Martin Wagner városrendezési terve, ami a közlekedési csomópont-jelleg mellett egy határozott térformát adott volna a térnek - ez az elképzelés ma csupán torzóként látható, a városfelőli "kaput" adó Alexanderhaus és Berolinahaus épült csak meg, Peter Behrens tervei alapján - a pályázati modellje:

Egy építkezés előtti állapot - a korábbi térstruktúra még nyomokban érzékelhető:

A Potsdami konferencia a keleti övezetbe sorolta a teret és környékét, így ezt szemelték ki az NDK új fővárosának városközpontjaként. A funkcionalizmus jegyében megkezdődött a tér újjáépítése, ennek folyamán az Unter den Linden meghosszabbításaként kezdik el építeni a térből keleti irányban kiágazó Stalinalleet. Az 1960-as évektől újra nagy építkezések színtere a tér, a Hermann Henselmann vezette tervezőcsoport nyomán felépül a 368 méter magas Fernsehturm (tévétorony), a 120 méter magas Interhotel Stadt Berlin (ma: Park Inn), továbbá még számos más alkotás. A háború előtti beépítettség a négyszeresére emelkedik.

...és az Alex ma, Behrens házai közül visszanézve (lent) - valami ilyesmi lenne a tér, ha a hátunk mögött nem lyukadt volna ki. Behrens két épülete az egymással szembenéző üveglépcsőházaival a kapu-jelleget hangsúlyozza:

Lent pedig egy lehetséges jövő, ami időközben múlttá lett: a kilencvenes években Hans Kollhoff nyerte meg a területre kiírt városrendezési pályázatot - ebből végül nem lett semmi, a hírek szerint nem fog megvalósulni, és a tér jövőjéről sem született határozott döntés.

Jól látható, hogy miközben Kollhoff (a Potsdamer Platzhoz hasonlóan) magasházakkal rakja körbe a teret, újra megrajzolja a Martin Wagner-féle, 1930-ban megálmodott térfalakat, a teljesen diffúz tér így egy jól lehatárolt, határozott kontúrú városi tér lehetne.

2009-ben elkészült a Die Mitte bevásárlóközpont, ami annyi év után most bezárja a tér hiámyzó térfalát:

A TV-torony alá 2012-re Sauerbruch Hutton iroda tervez vegyes funkciójú épületet.

Galeria Kaufhof Berlin, Joseph Paul Kleihues 2004 - 2006
Alexanderplatz 9., Berlin Mitte;

A tér történetéről képek a texasi egyetem honlapján.

* * *

Zétényi Zsófi filmtalálása a Berlin, Alexanderplatz (wiki), ami a hasoncímű regény tévé-átdolgozása - a 15 részes sorozat felújított változata DVD-n is elérhető.

Hőse, egy jóravaló, ám korántsem megingathatatlan jellemű kisember, aki szállítómunkásból újságárússá "lépett elő", napjait a századelő nagyvárosának nevezetes terén, az Alexanderplatzon tölti. Biberkopf - feladva régi énjét - kétségbeesett elhatározással szakít eddigi monoton életformájával, sorsát önmaga akarja alakítani. "Átkozott az az ember, aki emberekre hagyatkozik" - hangzik a regény folyvást visszatérő vezérmotívuma: s Biberkopf el is indul az aktívabb élet útján. Lehetőségek azonban egyetlen irányban bontakoznak ki, csak a berlini alvilág fogadja be hősünket.

- Fassbinder újra eredeti fényében ragyog - az Origo cikke a felújított filmről.