Amilyen gyönyörűen megfogalmazott, kivitelezett ez a kis terv, talán olyan kevesen tudnak róla.
Az 1933. május 10-ei náci könyvégetés apropóján pályázatot írtak ki egy olyan emlékmű tervezésére, amelynek célja az esemény dokumentálása mellett a jövő generációknak szóló figyelmeztetés is egyben.
Micha Ullmann, egy izraeli művész egy 7x7x5 méteres, teljesen a Bebelplatzi térszín alatt levõ installációt javasolt. A kis helyiség egy képzeletbeli könyvtár, üres, fehér polcokkal, amelyeken elhelyezhető lenne a 20.000 megsemmisített könyv. A látogatók a térbe egy 1,2x1,2 méteres üvegen keresztül nézhetnek be.
Az installáció nappal egyáltalán nem látható, éjjel azonban az üveglap alól feltörő fénycsóva hívja fel a figyelmet a mű jelenlétére - és jelentésére. Az ötlet, hogy az emlékmű a föld alá kerüljön, megoldotta a Bebelplatz összképét esetleg megzavaró háromdimenziós műtárgy problémáját is.
Ez a kisméretű mű bizonyság arra, hogy legyen bármilyen magasztos az illető esemény, az azt megörökítő mű nem szükségszerűen grandiózus. Ez az a gondolat, ami az emlékművet naggyá teszi, nem a tárgy maga.
forrás: Berlin - a Guide for Recent Architecture (ellipsis)- ford.: mB, 1999
"Ahol könyvet égetnek, ott végül embereket is fognak." Heinrich Heine, 1920