A berlini főpályaudvar bejáratával szemközt, az Invalidenstrasse túloldalán öt méter magas vörös téglafal húzódik. Ezen a 19. század közepén még a városfalon kívül eső területen kívül épült fel a Schinkel tanítvány, Carl Ferdinad Busse tervei alapján Poroszország mintabörtöne, a Zellengefängis Moabit.
(A Magyar Építőművészet cikkének átvétele: 2008/4., Szikra Renáta írása.)
A moabiti börtönt a 20. században főként politikai foglyoknak tartották fenn. 1941-ben az egyik szárnyba a Gestapo költözött be. A börtönépület olyannyira épen vészelte át a bombázást, hogy 1955-ig a szövetségesek is „rendeltetésszerűen” használták.
Végül 1958-ban egy gyorsforgalmi út tervezett építése miatt lebontották, a helyén a hatvanas évektől ócskavastelep, autóbontó, raktárépületek voltak. 1992-ben műemlékvédelem alá helyezték a megmaradt épületeket és a falat.
A Silvia Glasser és Udo Dagenbach által készített terv (1990-2006, megvalósulás: 2003-2006) nagyvonalú, levegős, a falakon belül a szabad tér illúzióját keltő eszközökkel operál.
A közparkot három oldalról közelíthetjük meg: a Hauptbahnhoffal szemközti főbejárat „kapuszobrának” betonrácsozata zsilipszerűen, csak lépésről-lépésre enged bepillantást a a kert belsejébe, míg a lakótömbök és a kiskertek felől, ahol véget ér a fal, szinte észre sem vesszük, hogy a járdásról átléptünk a parkba. A harmadik bejárat az északkeleti oldalon nyílik, és a falon kívülre helyezett pihenőpadokkal, pengefallal és hosszanti nyílásokkal áttört falszakasszal teszi változatossá a több mint száz méter hosszan elnyúló börtönkerítést.
(a szöveg kisvártatva kiegészül)
A börtönpark nem csak az emlékezésnek ad teret. A lakótömbök határolta oldalon a nyitott gyepfelületet lombos fákkal és virágzó cserjékkel beültetett kis vadon váltja fel, ahol pihenőpadok és asztalok mellett apróbb és nagyobb gyereknek kialakított játszóterek és kiszolgáló helyiségek bújnak meg. A mélyépítő vállalat itteni telephelyén megmaradt anyagok (építőanyagok, gránittörmelék, sziklák, járdaszegélyek) kreatív újrafelhasználása nyomán – melyben a környék lakossága is aktívan részt vett – mászófal, homokozó, kismedence, kőlabirintus, játszóasztalok sora született. A környék lakóinak rekreációs igényeit kiszolgáló valódi pihenőkert és játszótér az emlékhelyet kiegészítve, azzal tökéletes összhangban valósul meg.
* * *
A teles eredeti cikk három részben (jpg) letölthető itt: 1 | 2 | 3.
