A terület 19. századi beépülése során a különböző méretű telkeken lakó és ipari funkciók vegyesen létesültek – ez az ún. "Kreuzberger Mischung": az utcafronton lakóépület, földszintjén kereskedelmi funkcióval, üzletportál lábazattal, az udvarban pedig valamilyen könnyűipar: kisüzem, manufaktúra kapott helyet.
A hatemeletes saroképület - kis közzel "eltartva" - csak a földszint feletti kiváltó-gerenda szalagjával kapcsolódik a balról szomszédos, négy emeletes, de azonos magasságú, eklektikus-neoreneszánsz bérházhoz. A tömb kiegészítésének elve a különös gesztusok ellenére sem sérül: a jobb oldalon az attikafal – megszakadva ugyan – a szomszéd oromfalszerű tűzfalát folytatja; balra a felső ablaksor ablakai között párkány-darabok, "golyvázott párkány" folytatja a szomszéd párkányát.
Az utcai homlokzat sztenderd lakásalaprajzait egy-egy furcsa, télikert-szerű helyiség egészíti ki, ami – még ezen a szociális szinten is – egy többfunkciós, puffer-térrel (olvasó, dolgozó) gazdagítja a lakásokat.
A napközi (és óvoda) szerkesztése izgalmas és a telkek rendszerére reflektáló helyzetet teremt, expresszív formálást mutat a földszintes, tetőteraszos idős-klub is, de az utcavonaltól visszahúzva található, a szomszéd ház beforduló homlokzata miatt. A feljutást a hátsó homlokzat előtti szabadlépcső biztosítja, és egy ráfeszített vászonnal értelmet nyer a tető fölött kanyargó vasváz-pergola is.
A felirat elhelyezésének iróniáját a "bánatos" ablaksorok inspirálták, ahogy az építészek egészséges humorral emlegették; a "Bonjour Tristesse" így most a sarokház mintegy hivatalos nevévé vált.
* * *
A szöveg kivonat Bujdosó Győző "Modern tendenciák az IBA-ban" című írásából.
>>> a térképünkön itt.
