A mi túránkat követően megjárta Berlint még néhány lelkes ember, tőlük is kértem némi összefoglalót az itteni közzétételre  - az alábbiakban Fábry Kati és Szlovák János szólal meg. A panorámaképek kattintásra nagyítódnak, s van még egynehány fotó a tarsolyban, így további közlések is várhatóak (a keretes szövegek az útifüzentünkből származnak).

- Köszönjük! -

Berlini Fal emlékhely (Bernauer strasse, Kohlhoff und Kohlhoff 1998)
A Berlini Fal egyik eredeti formájában megmaradt része. A polírozott fémfelület tükröződése mintha tovább folytatná a határerősítéseket, a belsőbe egy kis lyukon nézhet be a látogató. 1999-ben a Bernauer strasse 111-ben kiállítási épület nyílt, ennek tetejéről az egykori határvonal és a fém falak jól láthatók.

A berlini Dóm: A jelenlegi épület 1894-ben épült fel II. Vilmos császár kérésére. A székesegyház méretei meghaladták az eddigi legnagyobb német templomok nagyságát, méretében a St. Péter bazilikával kívánta felvenni a versenyt.

A Sony-terület (Helmut Jahn, 1996-2000)
A számos üveghomlokzatú épület egy ellipszis alakú központi tér (a Sony Plaza) köré szerveződik. A Bellevuestrasse-i együttes a Grandhotel Esplanade egykori luxusszálló maradványai felett ível át. A műemlékként nyilvántartott „Reggelizőszobát” és a „Császári szalont” gondosan helyreállították, utóbbit hidraulikus emelőkkel 75 méterrel szállították arrébb 1996-ban.

Falkenberg kertváros (Bruno Taut, Heinrich Tessenow 1913-15)
Ezzel a népnyelven csak „festékesbödön-telepnek” nevezett létesítménnyel valósította meg Taut első ízben Berlinben a maga színes építészetét. A színek: vörös, sárga, kék, amit a fekete és fehér erősít.

Tempelhof repülőtér (Ernst Sagebiel 1941)
Speer nagyszabású látomásaként a repülőtér ma a világ legnagyobb épülete. Kulcsszerepet játszott abban, hogy a szovjetek nem tudták elzárni Nyugat-Berlin ellátását 1948–49-ben, és az itteni légifolyosó táplálta Nyugat-Berlint. 2008-ban bezárt, 2010 május 8-án „Tempelhofer Feld” néven óriási közparkként nyitották meg, vagy 200.000 berlini jelenlétében.