Az egyesítés után Santiago Calatravának több munkája is volt Berlinben - ebből kettő valósult meg, három csak terv maradt. Ezek fontossága az építész számára nem csak az interjúkból, publikációkból derül ki, de abból is, hogy berlini terveinek külön albumot szentelt: Calatrava Berlin: Five Projects.
Oberbaumbrücke, 1996
Berlin: open city – The Guide. NICOLAI ©2000.
Miként Londonban a Tower Bridge, úgy jelezte a történeti Berlin keleti bejáratát az Oberbaumbrücke. Az 1896-ban épült neo-gótikus híd nemcsak a normál utcai forgalmat szolgálta ki, hanem egy elegáns, asszimmetrikus ívvel az új, akkor igen korszerűnek számító felszíni vasútvonalat is. A II. világháború utolsó napjaiban a középső része felrobbant, ezt az 50-es években ideiglenes acélszerkezettel pótolták. A fal megépültével Nyugat-Berliniek részére a hídon határátkelő létesült – nagyritkán egy-egy idősebb úr ment át a romok felett.
1992-ben a hidat tégláról-téglára bontották vissza a boltindítások szintjéig. Búvárok kutatták át a folyómedret annak reményében, hogy megtalálják a híd eredeti tégláinak nagy részét, amelyeket aztán részint beépítenek a hídba, részint mintának használják a 460-féle egyedi tégla hiányzó darabjainak előállításához.
Elkészlült az új vasbeton teknő, amelyet nemcsak a megnövekedett forgalomra, de a felette haladó vasút forgalmára is méreteztek. A téglaburkolatba új acéltartók és oszlopok kerültek.
Az ideiglenes áthidalást felváltó új acélhidat Santiago Calatrava tervezte. A dekoratív téglaarchitektúrába való beavatkozás visszafogott és elegáns, szép példája a történeti építészet és a korszerű mérnöki alkotás egymás mellett élésének.
>>> a térképünkön itt.
A Kronprinzen-híd (Kronprinzenbrücke) 1992-97
Berlin: open city – The Guide. NICOLAI ©2000.
Az Európai Uniós támogatással épült elegáns Kronprinzen-híd Berlin újraegyesülésének szép szimbóluma. A Spree felett átívelő híd két, egymással évtizedekig nem érintkező kerületet köt össze.
Elődjét, a 18. századi „Unterbaumbrückét” - mivel a határzónába esett - 1972-ben lerombolták. A Moltkebrücke szimmetrikus párjaként épült régi híd vámhelyhént működött. A spanyol mérnök, Calatrava modern, filigrán szerkezetű hídja a Spree-parti hidak hagyományos háromíves kialakítását követi.
>>> a térképünkön itt.
Reichstag - pályázati terv, 1992;
(De Jong Mattie: Architectural Competitions 1792 - Today; Taschen, 1994;)
A pályázat első fordulójában díjazott három terv részére második fordulót tartottak, ezt Norman Foster nyerte - ő is kapta a megbízást azzal, hogy tegyen meg néhány apró kiegészítést, többek között kupolát kellett tennie az épületre (!), ahogy az a Calatrava terven szerepelt.
Calatrava meghívása a második fordulóba nem volt meglepetés, túlzás nélkül nevezhetjük Berlin legnépszerűbb építészének, mivel 1991. augusztusa és 1992. augusztusa között a Reichstag pályázata mellett másik négy berlini munkán dolgozott. Calatrava tervei hidat képeztek - a négyből két esetben csak szimbolikusan - Kelet és Nyugat-Berlin között.
Calatrava azon kevés pályázók egyike volt, akik a Reichstagra új kupolát terveztek. És micsoda kupolát! Calatrava mindig is híres volt merész szerkezeteiről, és itt, a Reichstagnál sem adta alább. Wallot eredetileg egy 85 méter magas szerkezetet tervezett, amit a várható költségei miatt egy kisebb, acél-üveg kupolával helyettesítettek. Calatrava magasba szökő kupolája a komor gyűléstermet fényárral árasztotta volna el. A kupola nyíló virágra emlékeztetett volna, az ilyenkor szokásos laterna nélkül. Könnyed, finom és transzparens, vékony, csontvázszerű szerkezettel, ami végigfutott volna a tető többi részén is. Az épület sziluettje nagy vonalakban emlékeztetett volna a XIX. századi elődjére - ezzel Calatrava történeti folytonosság iráni elkötelezettségét jelezve.
Calatrava természetesen csalódott volt Foster győzelme hallatán. Hozzánemértéssel vádolta a zsűrit, kijelentve, hogy Foster terve idejétmúlt és nem méltó a Reichstag épületéhez.
* * *
