Az újraegyesítés után a Reichstag fontos eleme lett a német identitásnak, a demokráciával való viszony kifejezésének (lásd az AR cikkét!), az erről való gondolkodásnak, így természetesen kapott fontos szerepet az emberek hétköznapi demokrácia-képének, ország- és önképének kialakításában, de a legkülönbözőbb képzőművészeti ágak is nagy örömmel találtak rá. 

A becsomagolt Reichstag (Christo és Jeanne Claude, 1995)
forrás: Berlin - a Guide for Recent Architecture (ellipsis)- ford.: mB, 1999

A Reichstag, a XX. századi Németország legfontosabb szimbóluma sokmindent túlélt: gyújtogatást, légitámadást, az orosz megszállást és hosszú évek mellőzését. Bár a kupola kivételével a homlokzatát végül helyreállították, a belsőt pedig kongresszusok és az egyesítést előkészítő ülések számára tették alkalmassá, az épület emlékeket takaró üres héjként állt a kettészakadt város egyik elfelejtett sarkában.

Christo és Jeanne Claude először 1971-ben vetették fel az épület becsomagolásának ötletét, véget nem érő vitákat indítva el a terv mögöttes jelentését illetően. Ezek a viták egészen az 1989 november 9-i eseményekig akadémikusak maradtak. Amint megszavazták a kormány Bonnból Berlinbe való költözését, a Reichstag becsomagolása újra napirendre került, a Norman Fostert a bővítéssel megbízó határozat kiváló lehetőséget biztosított a terv megvalósításához. Az akció gesztusa eredeti szimbolikáján túl így egy megosztott országból az egyesült Németországba való átmenet jelképe is lehet. A drámai hangú, országszerte közvetített viták és Kohl kancellár ellenkezése ellenére a Reichstag becsomagolásának tervét a parlament elfogadta.

A Reichstag becsomagolásához nagy szakítószilárdságú műanyag szövetet és Dacron köteleket használtak. A köteleket és a vásznat távtartó oszlopokhoz rögzítették, így hárítva el a csomagolás és a lebontás közbeni esetleges sérülések lehetőségét. A sebezhetőbb épületrészeket, szobrokat különleges rács védte.

A kivitelezés három fázisban zajlott. Az első fázisban vágták, szabták méretre a szövetdarabokat. A második fázis a tartóoszlopok, védőrácsok és az összehajtogatott lepedők felhelyezése volt; a harmadik fázisban hajtogatták le és rögzítették a csomagolást. A helyszíni munkákra előirányzott idő hat nap volt, az installáció 1995 június végén 14 napig volt látható. Ennek leteltével a csomagolást leszedték, az anyagokat eladták vagy újrahasznosították.

Mint Christo minden más munkáját, ezt is teljes egészében az előzetes vázlatok, rajzok, kollázsok, modellek, és eredeti litográfiák eladásából befolyt összegből fedezték.

Az akció hatása a Berliniekre leírhatatlan, magnetikus volt. Bár a cirkuszi hangulat miatt a mű kis híján a köré szerveződő programok díszletévé süllyedt, végül a belőle áradó erő, nagyság és szépség került ki győztesen. Ritka, hogy egy műalkotás ilyen erővel mozdítson meg egy várost.

Dícséret illeti a német Bundestagot, hogy lehetővé tette a terv megvalósulását. Próbáljuk meg elképzelni ugyanezt az akciót Washingtonban vagy Londonban... A Német Parlament kivételes érettségről és bátorságról tett tanúbizonyságot.

Islamic Project (AES+F Group):

Tatjana Arzamasova és Lev Evzovics orosz építészek, valamint Jevgenyij Szvatskij iparművész 1987 óta dolgoznak együtt az AES keretében. Nyolc évvel később társult hozzájuk Vlagyimir Fridkes fotográfus. Az Islamic projecten 1996-ban kezdtek dolgozni. Egyik céljuk a nyugati világ mohamedánoktól való félelmének vizualizálása volt - ennek jegyében készült montázssorozatuk a legismertebb építményekről, iszlamizálva.

Der Bevölkerung:

Ugyancsak az újraegyesítés nyomán idult el egy vita a "Dem Deutschen Volke" felirat helyénvalóságát illetőleg. A Hans Haacke által megfogalmazott ellenvélemény szerint a "német nép" túl szűk fogalom, a vér szerinti misztikus, kirekesztő nemzetfogalmat sugallja (szerinte a "volk" kifejezésnek rosszemlékű nemzetiszocialista konnotációi is vannak), nem beszélve a tényről, hogy németország lakóinak több mint 10%-a nem német állampolgár. Javaslata a Bevölkerung, a "lakosság" szó:

Érdekes és szép momentum, hogy minden replikázó szándék ellenére még ebben is ott a finom kontinuitás: a felirat ismétcsak Behrens tipográfiáját használja. 

Balkon, Szikra Renáta, 2006/3: 

Szintén a növények véletlenszerű megtelepedésére hagyatkozik, de indíttatását tekintve inkább (bel)politikai jellegű Hans Haacke heves vitát kavaró A lakosságnak (Der Bevölkerung, 2000) címet viselő berlini kertprojektje.

A különböző tartományokból származó, képviselők által, mázsánként ideszállíttatott termőföldet tartalmazó konténerekben eredendően rejtőző növényi magokból szárba szökő (gyom)növények alkotják a Reichstag új épületébe tervezett, 21x7 m kiterjedésű belsőkertet. Az ágyás tetején elhelyezett neonfelirat A lakosságnak (Der Bevölkerung), a Reichstag homlokzati feliratának (Dem deutschen Volke) parafrázisa, emiatt a művészt a nemzetfogalom kigúnyolásával vádolták, alkotmányellenesnek bélyegezték, aki a német nemzet önbecsüléséhez és nemzeti identitásához való jogát kérdőjelezi meg. Haacke arra hivatkozott, hogy korrigálni szeretné a homlokzaton lévő felirat nacionalista kirekesztő jelentését, a hozott földdel pedig a képviselők azt fejezik ki, hogy azokat is képviselik, akik német útlevél nélkül élnek ezen a területen.

 A "Bevölkerung projekt" honlapja (németül - klikk a képre!):

Szovjet katonák feliratai, 1945:

Az épületet elfoglaló katonák feliratait a Foster-féle felújítás/átépítés során sem tüntették el: az épület gazdag és hányattatott történetének lenyomatai ezek is; az épületbejárások során a mai napig megtekinthetőek.

- Russian graffiti in Reichstag raises hackles - cikk a feliratokról, az akörüli vitákról;