Idén is megnéztük a roedig.schop építésziroda egy munkáját, a korábban meglátogatott Anklamer strasse-i épület (A52) után most a DennewitzEins nevű, szintén baugruppe formában megépült lakóközösségi házat, az egyik tervező, Ulrich Schop kalauzolásával.
Az épületben 39 lakás van, a három lépcsőház tulajdonképpen három "épület", amit az erre a projektre szövetkező három építésziroda külön (de persze együttműködve) tervez.
A baugruppe – a befektetői társasházépítéssel szemben – olyan lakóközösség, amelynek a tagjai egy lakóház felépítésére szövetkeznek úgy, hogy megbízóként a folyamatot a tervezéstől a kivitelezés végéig végigkísérik. Elsősorban német nyelvterületen, különösen Berlinben elterjedt, egyik alap-példája a Sargfabrik Bécsben. (további baugruppék itt!)
Az A52-höz hasonlóan a tetőterasz itt is közös: a középső lépcsőház felépítménye mellett egy teakonyha szolgálja ki a majdani használatot. A terasznak előre kötött használati rendje nincs (ahogy nincs az A52-ben sem, és mindösszesen egyetlen programütközéssel kellett megbirkózniuk a 8 év alatt), de remélhető hogy kezelhető lesz az időbeosztás - például a méret és a lépcsőházi felépítmények miatti osztottság miatt is, ami több társaság jelenlétét is megengedi.
- DennewitzEinz - az épület honlapja;
- a három tervezőiroda: dmsw - roedig.schop architekten - sieglundalbert
- Berlini "Baugruppe"-építészek hálózata;
Az épület mögött mára műemléki védettségű találkozás: az U-bahn sínpárja gond nélkül rohan át a szomszéd ház második és harmadik emeletén, majd tűnik el kicsit később a föld alatt. A vasút vonala és a ház között közös használatú udvar lesz.
A hely egy "feltörekvő" városrész: a mostanában elkészült és készülő kiváló Park am Gleisdreieck szomszédságában van, közlekedésileg jó helyen, egy elég vegyes, ha úgy tetszik problémás környéken.
Mikor felvetettem, hogy a fejlesztések miatt szerint reménykedni lehet a környék felértékelődésében, Ulrich Schop azt felelte hogy pont az ellenkezőjét várja, hiszen - mint mondta - "inkább lőjön le egy kábítószeres mint hogy elüssön egy Maserati." Ez az oka annak is hogy az Anklamer Strasséról ideköltöznek: az ottani környék mára túl felkapottá vált.
A ház legfeltűnőbb eleme és így az első kérdésünk tárgya a homlokzat volt: meg voltunk győződve hogy a fémrács a majdani futónövények háttérszerkezete, amik így majd eltakarják a rögzítés szabálytalanságait. Nem: a rács maga a homlokzat (az amúgy teljesértékű hőszigetelés és vakolat felett), a fogadószerkezetet pedig elrontották a kivitelezők (?): az eredetileg vízszintes rendet mutató, az épületet sávosan körbefogó rögzítőelemek valamiért függőlegessé és ötletszerűvé váltak.
Többet nem kérdeztünk a homlokzatról.
Mint kiderült, itt Berlinben valóban komoly hagyománya van a lakóközösségeknek, a baugruppéknak, igazán elterjedtnek mondható - az ablakon kinézve a környék éppen zajló 3 építkezése is ebben a konstrukcióban történik. A városlakók ismerik ezt a lakozási formát, és Berlin kiváló terepet is szolgáltat ehhez: Béccsel szemben itt még mindig rengeteg az üres telek, ezek jó része belvárosi helyszíneken, így a jövőben is várható még jópár izgalmas lakóközösség.
Korrekt, szép lépcsőház - előregyártott karokkal; az egyes szintek mennyezetfestései színben eltérnek.