HTML

Berlin 2013

BerlinBicikli2013-190.jpg

Tanulmányi út - 2013, a BME Középülettervezési Tanszék és a Hazai Korszerű Építészmérnök Képzésért Alapítvány támogatásával.

Google térkép és útifüzet

Friss hozzászólások

Címkék

196x (2) 198x (1) 199x (6) 200x (4) 201x (6) adminisztratív (2) aeg (2) aeon flux (1) alexanderplatz (2) alvaro siza (1) alvar aalto (1) architekturpreis (7) axel schultes (4) a berlini fal (12) baugruppe (3) bauhaus (2) berlini élet (24) Berlin 2013 (3) beton (2) bogota (1) daniel liebeskind (3) david chipperfield (3) dla 2011 (2) egyetem (1) együttműködés (8) élményeink (9) emlékezet (19) étel-ital (1) felújítás (1) film (19) fordítógép (1) fotó (5) georg candilis (1) gerkan marg und partner (6) gnädinger architekten (1) grafika (1) guide (7) hans kollhoff (4) heinz tesar (1) honlaphasználat (2) hsh architects (2) iba (2) ideiglenes (5) infobox (3) interbau (4) interjú (3) ipari (3) iparművészet (1) irodaház (1) iskola (1) i m pei (1) joseph paul kleihues (3) keletberlin (9) képzőművészet (17) kiállítás (7) kimaradt épületek (20) könyv (7) könyvtár (2) kortárs (55) közlekedés (13) közösségi (1) köztér (10) kreuzberg (5) kvíz (1) lakóház (21) leipziger platz (1) le corbusier (2) lola rennt (2) magyarország (5) Max Dudler (1) modernizmus (12) múzeum (15) nácizmus (8) nagykövetség (3) német egység (2) nyugat berlin (4) olvasnivalók (12) panel (1) panoráma (1) pariser platz (1) park (6) peter eisenman (2) peter zumthor (1) pink floyd (1) politika (3) reichstag (7) rem koolhaas (1) renzo piano (1) rosenthaler platz (1) santiago calatrava (1) sauerbruch hutton (4) schloss (1) sir norman foster (3) sport (8) szakrális (5) szavazás (2) térkép (6) terv (1) tom tykwer (4) topographie des terrors (1) történet (22) történeti térkép (2) ursula wilms (1) utazás szállás (5) utca (6) utóélet (11) város (12) vasút (1) víz (3) wiki (1) workshop (1) zene (7) zsidó (7) zsidóság (1) zvi hecker (1) Címkefelhő

Ami a képekről lemaradt... (HG)

2010.10.18. 23:58 mB

Júliusban tíz nap Berlinben egy tanulmányi kirándulás keretein belül - mi lehetett a célja? Szerintem az, hogy azokat az épületeket, amiket gyakran vetítenek nekünk, hallgatóknak különböző előadásokon most végre valóságos épületekként is megtapasztalhassuk. Mert hiszen az építészeti fotóknak nincsen hangjuk, szaguk, környezetük, sőt az emberi életnek gyakran nyoma sincs rajtuk.

Ezek azonban a valóságban egy épületnek legalább olyan fontos, gyakran fontosabb alkotóelemei mint a látvány. Egy fénykép tehát egyrészről túl keveset közöl, másrészről viszont túl sokat is. A valóság látványának azon szelete, ami az objektív látószögébe belefér az a képen rajta lesz. A gép nem válogat, az ember igen. Persze a jó fénykép olyan ismeretet közöl, ami fizikailag nincs jelen a képen. Az ilyet szokás művészetnek nevezni. Ilyen fotók azonban viszonylag ritkán születnek. Leírni talán könnyebb, mert akkor az olvasó nincs egy fix vizuális élményhez kötve, nagyobb teret nyer a képzelőerő. A következőkben tehát épületekkel kapcsolatos élményekről fogok írni, koncentrálva azokra az elemekre, amelyek a képekről lemaradtak.

Daniel Liebeskind: Zsidómúzeum (1988-) 1999

valahol megvettem a jegyet, aztán valahol találtam egy ajtót amin bementem aztán tekeregtem erre utána arra, jött egy lépcsőkar, ami egyenesen egy pucér falnak vezetett, egy félreeső kis résen feljutottam egy következő emeletre vagy ugyanannak egy másik zugába, nem tudom, hogy honnan jövök azt se hogy hol vagyok, azt se hogy hova megyek. Valahogy aztán mégis kijutottam egy kertbe. Ott rend volt. Tömbök voltak szabályosan, raszterben, de onnan sem volt kiút. Az is csapda volt.

Peter Eisenmann: Holokauszt emlékhely, 2005

belváros forgalom élet nyüzsgés turisták nyüzsgés forgalom nyüzsgés belváros nyüzsgés betonkockák, nyüzsgés belváros turisták nyüzsgés betonkockák, betonkockák, nyüzsgés, belváros kockák, kockák, nyüzsg.. pillérekpillérekfalakfalakfalak falakfalakfalfalfal falak, pillérek, pillérek, kockák, betonkockák, hotdogárus. 

AMP Arquitectos:Uszálystrand, 2004

A folyóhoz közel, a város szívében vagyok mégis nyugalom van. Lehet csak mert este kilenc van, persze még világos. Zöld fák, biciklisek, berliniek. Aztán jön egy ipartelep. Valami régi csarnoképületek. A homlokzaton a szobrok téglából vannak kifalazva. Nem félelmetes, nem elhagyatott. Itt van csak élet igazán. Sorban állás, motozás, két euró, mosoly, viel spass! Homokos part, bikinis lányok. Úgy tűnik egy strandon vagyok.

Víz is van, ott a Spree, de abban inkább nem fürödnék. Nem is kell mert a folyóban van egy medence, abban víz, és sok vidám ember. Kéken világít. Akkor hát csobbanjunk! Fürdőgatyában, úszkálva tárul fel ugyanaz a látvány ami nap mint nap a metróról, vagy gyalog, A Spree partján álló elegáns iroda és lakó épületek, a lerobbant ipartelepek, a két birkózó óriás és a távolban a tévétorony. Mintha ezek az épületek is fürdőruhában lennének. A feszes kortárs formák nem olyan feszesek, az ipartelepek nem zordak, és a folyton magasabbra törni akaró tévétorony is lekonyult egy picit. Lazít most Berlin. Kellemes, meleg az idő.

Axel Schultes: Krematórium, 1999

Egy tömb lapul a sugárút végén. Nem hív, mégis eljutsz hozzá, megállít. Nem a sugárútra van szervezve a bejárat. Oldalt van: Csak akkor gyere be, ha dolgod van itt. Egyébként hagyj békén, maradj csöndben és menj innen. Engem ne kísérts, végül úgyis megtalálsz. E világon én vagyok a végállomás. Mégis bemerészkedsz? Na jó, na jó, de készülj fel.

Egy tolóajtó, egy sziklafal megmozdul. Hatalmas hang. Földindulás, leszakad az ég! Egy világnak vége, egy másik kezdődik. Bent csend. A hangok nem ide valók. Idegenül verődnek vissza a falakról. Az oszlopok az eget támasztják alá. Fényre fekszik fel a födém. Hátul a falon rés. visszatekintek a sugárútra. Engem nem látnak de én innen mindent látok. Idebent nyugalom van és kellemesen hűvös. Odakint őrjöng a hőség. Maradnék még, de mennem kell, amíg még lehet.


Berlin utcáin sétálva

Berlin utcáin sétálva azt látom, hogy ez egy vidám város: rengeteg biciklis, minden kávézó, sőt még az éjjel-nappali kisboltok előtt is van legalább két asztal meg néhány szék kirakva, és az emberek ott ülnek, és élnek. Nincs díszkőburkolat: van a kis macskakő ott ahol gyakran fel kell túrni az utat a vezetékek miatt, meg a nagy térkő a gyalogosoknak. Ennyi. Jó. Működik.

Aztán ahogy az útburkolatot nézem, egy addig nem látott sáv jelenik meg és fut messzire, keresztül a városon. Huszonegy éve itt, ahol most vígan szökdécselek még egy fal állt. Abba a pár lépésbe amit az út egyik oldaláról a másikig megteszek százak haltak bele. Most egy kellemes árnyékos passzázs, nemrég még aknamező volt. Most a falat, legalábbis egy megmaradt darabját, új falak fogják közre, és a szemközti múzeum kilátójáról le lehet rá tekinteni. Mintha a világ ezen kis darabján 1989-ben megállt volna az idő, viszont le kellett zárni két oldalt haránt irányú falakkal, amik ezáltal nem tereket választanak szét, hanem korokat.

Aztán a megrázkódtatásból felocsúdva továbbmegyek. Ismét egy vidám várost látok. Galériák, kávézók, utcai zenészek, élet. Aztán jön egy rét. Ez a rét viszont nem fűvel van borítva, hanem csúnya betonkockákkal. Gyanútlanul besétálok ebbe a rengetegbe, majd egy pillanat alatt rám szakad egy évszázad terhe. Nem is bírok soká ott maradni. Félek, hogy összeroppant. Kifele jövet a kisebb betonkockákon fiatalok ülnek, beszélgetnek, gyülekeznek. Nemsokára kezdődik az este. Úgyhogy legyen mindenki nagyon óvatos, aki Berlin utcáin sétál. Akármelyik pillanatban előugorhat egy bokorból a világtörténelem, és ránk zúdíthatja az emberiség bűneit, és egy világ fájdalmát. Aki teheti menjen inkább metróval.

Zárásként még tisztáznom kell, hogy miért ezekről az épületekről, építményekről tettem említést: azért mert ezeket tudtam valamennyire megélni. Utunk során még rengeteg épületet meglátogattunk, lakóházakat, iskolákat, könyvtárakat. Ezek mind-mind rendkívül tanulságosak voltak, azonban például a Freie Universität Filozófiai Karának könyvtárát csak külső szemlélőként tudtam megtapasztalni. Igaz hogy körbejártam, és lenyűgözött, mégis azt gondolom, hogy csak akkor derülne ki számomra, hogy milyen is az az épület, ha be lennék oda iratkozva, nap mint nap oda járnék, azaz használnám úgy, ahogy egy könyvtárat használnak azok az emberek, akiknek épült.

A köztéri emlékhelyeket a múzeumokat, az uszálystrandot azért volt könnyebb átélni, mert ezek nem csak tereikben, és szerkezetükben, hanem használatukban is feltárultak.

Budapest, 2010.08.24 Hory Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: utóélet élményeink

A bejegyzés trackback címe:

https://berlin2010.blog.hu/api/trackback/id/tr542379098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása