A Berlini Szabadegyetem épülete korának jellegzetes, progresszív lenyomata: a várost modellező, középpont nélküli háló - a hatvanas-hetvenes évek optimista politikai légkörét továbbgondolóan - a demokratikus berendezkedés, a szabadság, a szabad használat megjelenítője is.
A Berlini Szabadegyetem Szellemtudományi Intézete
Habelschwerdter Allee 45 / Thielallee 1967-79; 1985
Justus Burtin, Georg Candilis, Alexis Josic, Shadrach Woods; Manfred Schiedhelm;
>>> a térképünkön itt.
Az elszórtan elhelyezkedő intézeteket összefogó campus-gondolat, a villanegyedbe való illeszkedés voltak a döntő szempontjai széles területet behálózó, alacsony beépítésnek. A többnyire kétszintes intézeti épületeknek a szerelt acélkonstrukciónak köszönhetően flexibilis alaprajzuk van. Elhelyezésük központ nélküli, sakktáblaszerű épületegyüttest eredményezett. Színes padlóburkolatok és számtalan eligazító tábla könnyíti meg a tájékozódást az “útkereszteződéseknél”.
Az új egyetemi épületekre kiírt pályázaton 1963-ban a Team 10 köréből nem sokkal korábban szerveződött iroda munkája nyert egy olyan pályaművel, ami alapjaiban forgatta fel az egyetemi építészet addig ismert rendjét. Az 1973-ban befejezett épület az addig ismert hierarchikus rend helyett szétterülő, befejezetlen, a belső és külső terek közötti különbséget megszüntető struktúrát teremtett.
A tanszékek köré csoportosított funkciók helyett utcák és keresztutak által meghatározott, zárt (terem) és nyitott (tér, kert) közterek alkotják az egyetemi épületet, vagy inkább városrészt, amit a belakás, a benne zajló tevékenységek folyamatosan újrafogalmaznak. Ez szinte közvetlen kapcsolatban áll a hatvanas évek baloldali társadalomelméletének közösségszemléletével, ami a közösségek demokratikus önszerveződésében és egy együttműködésre alapuló, hierarchiától mentessé váló társadalom létrejöttében hitt.
Az első építési ütemben (1967-72) Corten-acéllemezekkel burkolták az épületet, ennek rozsdásodó felülete miatt kapta az épület a "Rozsdalugas" (Rostlaube) elnevezést. Az építészek szándékos rozsdaeffektjét azonban nem sikerült megfékezni, mint ahogy azt tervezték, így, együtt a nem megfelelő színvonalú kivitelezéssel a belső tér a rettenetes beázási foltokkal és lógó mennyezeti lemezekkel egy enyhén romos vasúti kocsi érzetét kelti. A régi panelek külső burkolatát ezért egy újfajta, bronzzal ötvözött anyagra cserélték ki, ami a patinásodásával az eredetileg remélt rozsdához hasonló felületet ad.
Alapvetően elegánsabbnak tűnik a második ütemben (1972-79) épült bővítés, melynek külső burkolata fényes alumíniumlemez. A "rozsdalugas" térszervezési rendszerét továbbvezették. 1985-ben készült el az "Ezüstlugas" (Silberlaube) karakterét megőrző kompakt, H-alakú neveléstudományi könyvtár. A könyvtárterek és olvasótermek egy középső zónára szerveződnek, melyet egy nyeregtető-szerű felülvilágító világít meg. Az "ezüstlugassal" együtt, szintén 1985-ben készült az északi oldalon a nagymenza, melyet a Bauabteilung des Senators für Bau- und Wohnungswesen létesített.
Néhány éve színes, az egyes udvarokat megkülönböztető árnyékolókkal látták el az épületet:
* * *
Foster és a Filozófiai Kar új könyvtára, 2005
A Filozófia Kar új könyvtárának helyszíne az egyetem hat udvarának egyesítésével keletkezett. Az épület négy emeletét természetes szellőzésű, buborékszerű alumínium-üveg szerkezet fogja körül, ezeket pedig sugaras szerkezetű acélszegélyek erősítik. Az átlátszó üveg belső membránfelszíne sejtelmesen szűri meg a napfényt, míg az elszórt, átlátszó nyílásokon keresztül nagyszabású kilátás nyílik az égboltra.
A könyvespolcok az emeletek közepén állnak, körülöttük a termek szélére rendezve helyezkednek el az olvasóasztalok. A szintek körkörös elrendezése a napfényes dolgozóterek hatását kelti. A könyvtár formája miatt hamar elnyerte a találó 'berlin agya' becenevet.
Az épület 35 százalékkal kevesebb energiát használ, mint egy hasonló nagyságú épület. A korszerű energiahasznosítás az épület újító jellegű, dupla rétegű falában rejlik, mely még szórt nappali fényhatásokat is létrehoz, a levegőt duplafalú szellőző rétegbe, számos nyíláson keresztül tereli be, lehetővé téve ezzel a természetes szellőzést. A belső beton szerkezetbe ágyazott vízvezetékek hőtárolóként funkcionálnak, és lehűtik az áramoltatott levegőt, ezáltal szabályozzák a belső hőmérsékletet, és energia-megtakarítást eredményeznek.
Foster bővítése Mies van der Rohe díjra jelölték és megkapta a Német Építészszövetség Díját - ugyanakkor sokan kritizálták is az eredeti, hierarchia és hangsúlyosan központ nélküli térsrtuktúra megbontásáért.
frissítés:
- nextroom -Architekturpreis 2006 (pdf - rajzok, csomópontok, részletes ismertetés!)
>>> a térképünkön itt.
* * *
A szövegek forrása: Architekturführer Berlin, Dietrich Riemer Verlag, 1991; az 1999-es mesteriskolás út fordítása, és az Építészfórum cikke.
- Kromofág a Rozsdalugasban - Szemerey Samu írása, Építészfórum;
- Freie Universität Berlin - a fotók forrása;
- Sok kép és rajz a Foster féle bővítésről;
- Szabadegyetem, Berlin - az Építészfórum a Foster-féle bővítésről, sok képpel és pdf- formátumú rajzmellékletekel;