Egy korábbi beszélgetés folytatásaként teszem be a fenti videót az ütőhangszerek barátainak ;-). A 2006-os felvételen Frank Zappa "The Black Page" című darabját adja elő Terry Bozzio dobos két ütős társával, vélhetőleg a világ legnagyobb dobfelszerelésén (Zappa a darabot TB-nak írta 1976-ban), majd ugyanennek egy nagyobb lélegzetűre hangszerelt változata következik, itt Steve Vai gitáros lesz a főszereplő.
Egyik legnagyobb koncertélményem, mikor ezt a darabot a fenti felállásban 2006-ban hallhatam, itt a Petőfi Csarnokban. A különböző dobok-ütőhangszerek gazdag textúrája, a ritmus komplexitása, és a három ütős mindezt tökéletesen egybefogó, pontos összjátéka... Remek volt, méltó tisztelgés a Majsztró előtt.
A szám Zappa fontos, ikonikus darabja amúgy, a fenti zenekart fia, Dweezil Zappa (wiki link - a videón ő konferál, fekete pólóban és barna gitárral) állította össze és vezeti, apja zenéje előtt tisztelegve - együttesét ezért 2009-ban Grammy-díjjal jutalmazták.
Mindennek annyi köze van hozzánk, hogy részint a mi köreinkben is van legalább egy ütőhangszeres (ugyebár), illetve eleddig Berlin az egyetlen város, ahol utcát neveztek el Frank Zappa (1940-1993) zenészről:
Frank Zappa a világ egyik legismertebb zenésze, gitárosa, zeneszerzője és zenekarvezetője. Elismertségét minőségért és kísérletezésést való kompromisszumok nélküli küzdelemnek, illetve a dalszövegeiben megfogalmazott bátor és leleplező társadalomkritikának köszönhette. Mindezt nem a média figyelméért tette, hiszen mindez része volt a hihetetlenül kreatív, hajlíthatatlan karakterének. Felszólalt saját kormányának politikai motivációjú cenzúrája ellen, nagy hozzáértéssel szólalt fel az USA kongresszusában, és nem volt hajlandó lemondani a botrányosnak tartott humoráról sem.
Mi, az ORWOhausnál megvívtuk a magunk harcát, egy használaton kívüli épületet szerettünk volna zenei központtá alakítani, és úgy találtuk, hogy Zappa jó példája az olyan zenésznek, akinek a hatása messze túlmutat a papírra lejegyzett kottáknál. Reméljük, hogy Frank is büszke lenne rá, hogy a neve már sok zenész lakcímében is szerepel.
Frank Zappa munkásságának komoly szociopolitikai hatása volt Berlinre, arra a városra, amelynek kapitalista demokráciaként és kommunista egypártrendszerként működő két felét sokáig egy nagyon is valóságos fal választotta ketté. (...) Zappa elképesztően népszerű volt a szovjet blokkban, bár a lemezei szinte hozzáférhetetlenek voltak, bárki akinél megtalálták, komoly büntetésre számíthatott. Zappa az abszolút szólásszabadságot testesítette meg, sokszor választotta céltáblául saját országának társadalmát és kormányát. Inspirálólag hatott a keleteurópaiakra a maguk szabadságharcainak megvívásában.
Jó messze van, nem hiszem hogy belebotlunk.
És ha már Berlin, szereplejen itt egy örökbecsű Zappa '74-ből: a Sofa című kis valcer - németül!