Többek között a képen is látható krematórium és a Kancellária tervezője, valamint a kormányzati negyed környezetét szabályozó városrendezési terv ("Band des Bundes") készítője.
Az építésszel Schauschitz Attila beszélgetett az Octogonban.

Az átélhető, intenzív városi tér elhunytával valójában a városnak is vége, a városnak, ahogy mi ismerjük, szivacsként, amely magába szívja, megtartja és táplálja a városi életet a benne lévő terek százezernyi finom pórusával. Ragaszkodásunk a városhoz, mint a terek „kincsestárának” koncepciójához, ez tesz minket, Charlotte Frankot és engem „archaikus modernistává”, ez változtat engem romantikus pesszimistává, hiszen túlságosan jól tudom, hogy vesztett helyzetben vagyok. De ahogy már Camus is mondta: Sziszifuszt szerencsés emberként kell elképzelnünk.

Axel Schultes munkáiról itt látsz képeket (architecture in Berlin).

Az utolsó két kép Schultes irodájának honlapjáról származik. Elég impresszív, nemde?