Berlin újraegyesítés utáni építészete a sajtóból jól ismerhető: hemzsegnek a nagy nevek, sokasodnak a megaprojektek, csoda-e ha a kortárs építészet skanzenjébe látogatókban a várakozás is mega-méretekkel jellemezhető. Hiába a bőséges képanyag, egy város élő organizmus, atmoszférája működés közben érhető tetten. A végső következtetést mindenki maga vonja le, nekem Berlin ilyen szempontból némi csalódást okozott, az alábbiakban ezt igyekszem bővebben kifejteni.
Korábban már beszéltem a napjainkban megjelenő, Berlinről szóló cikkekről (korábban is volt egy), amivel kapcsolatban nem is az egyetértés-vitatkozás érdekel, hanem hogy milyen rétegeire fókuszál egy ilyen beszámoló / kirándulás, illetve mi majd milyen rétegeket célzunk meg.
Ilyes szemüveggel ajánlom kritikus szemlélésre a fenti szöveget (klikkelés után), illetve majd más későbbi szövegeket is.
