Helyreállt a dolgok rendje: a Brandenburgi kapu ismét a hatalmas város (egyik) központja. - Aesculus cikke saját blogjáról - a térről, a történetéről, az újjáépítésről és a környező épületekről; a Google-mentést ide átmásolva (a szerző hozzájárulására egyelőre várok):

A Fal helyén, a belvárosban

Nem csak Berlinnek, hanem egész Németországnak jelképe ez a gyönyörű klasszicista építmény, ami valódi városkapunak épült, és valóban a Brandenburgba vezető utat ellenőrizték innen. A tér már a barokk korban az első Brandenburgi kapu előtt kialakult: Philipp Gerlach, I. Frigyes Vilmos építésze három szabályos alakú teret tervez Berlinben: egy téglány, egy kör és egy nyolcszög alakút (a mai Pariser, Mehring illetve Leipziger Platz). Később a kapunál és az előtte lévő téren igazán "zajlott az élet": Napóleon itt vonult be a városba, 1871-ben itt fogadták a legyőzött Franciaországból hazatérő sereget, és nevezték el a teret a francia fővárosról.

A győztes sereg fogadása az 1871-es Porosz-francia háború után.

Mikor fordult a kocka, 1918-ban itt tört ki a császárságot megdöntő forradalom, majd itt zajlottak a náci felvonulások. A háborúban a várossal együtt a tér is súlyos károkat szenvedett. A felosztáskor a szovjet zónába került, míg a képen látható Tiergarten a brit szektor része lett. Mikor 1961-ben felépült a fal, a tér összes épületmaradványát lebontották, és a határzárat itt is kiépítették. Az ikonná vált képeken a kapu a senki földjén áll, mikor 1989. november 9-e után a falat elkezdik bontani.

Freedom is not free... a "két Berlint" elválasztó határsáv-az ott álló épületeket jórészt lebontották, reflektorok, szögesdrótok, őrkutyák, és fegyveres határőrök, akik extra szabadságot és "jutalékot" kaptak az elfogottak után...

Az egyesítés után a negyven évig vegetáló város hatalmas ütemben (de a vártnál mégis kevésbé) kezdett fejlődni és önmagára találni. Elkezdődött az úgynevezett "kritikai rekonstrukció": a város tömbjeit újjáépítették, az egykori zsákutcák újra nyüzsgővé és elevenné váltak, a "szellem metrómegállókon" pedig ma ismét fel lehet szállni-ami sokáig nem volt magától értetődő. A Pariser Platzon különös dolog történt: azokat az épületek állnak ott, mint száz éve, vagyis azok a funkciók. Maguk a "házak" egészen mások.

De először is nézzük magát a kaput,: mai formája a második ezen a helyen, 1788 és 1791 között épült fel Carl Gotthard Langhans tervei szerint. Mintája az athéni Propylaeák volt, csak ennek nincsen timpanonja. Tetején áll a Quadriga, vagyis a négylovas szekér, amit a győzelem istennője, Victoria hajt. Kezében a tartott pálca végén tölgykoszorú, benne vaskereszt, felette pedig sas.

A kapu mellett álló ikerházak emlékeztetnek egyedül elődeikre. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a kapu nem "bírt volna el" építészeti kísérleteket, szükség volt mellette álló, és odaillő épületek-legalább emlékeztető-rekonstrukciójára.

Kilátás a térre a kapu oldalcsarnokából. A következő épületeket láthatjuk innen kinézve:

A kapuhoz legközelebbi épület az Egyesült Államok nagykövetségéé. A képviselet a háború előtt is itt működött, egy historizáló palotában. A mai épület 2008-ra készült el a kaliforniai Moore/Ruble/Yudell iroda tervei szerint. Az átadáskor írt kritikák egyike szerint "ronda de biztonságos"...

A poroszos előírások még a nagy "hullámzó" Gehryt is meghátrálásra kényszerítették: a DZ Bank 2001-ben elkészült épülete nem is emlékeztet a bilbaoi Guggenheim Museumra, vagy a prágai "táncoló házra". Mivel a homlokzatra vonatkozó előírások nagyon kötöttek voltak az építész kénytelen volt belül szabadjára engedni fantáziáját:

A következő épület az Akademie der Künste, vagyis a művészeti akadémia. Az intézmény eredetileg is itt működött az Arnim-palotában.

A 2005-re elkészült új ház a tér legformabontóbb épülete: az előírt magasságot betartja ugyan, de a teljes homlokzat üveg, mögötte kiállítótermekkel.

Alkotója a Behnisch&Partner iroda (vezető: Günther Behnisch), ami olyan épületekkel büszkélkedhet, mint München olimpiai létesítményei, vagy a bonni (egykori) parlament.

Az Adlon a város legendás szállodája volt. 1907-ben nyitották meg, eredeti épülete nagyon hasonlított az Astoriához. Visszaépítése sokak szemében a Berlin újjáéledését jelentette. Ennek fényében nem meglepő, hogy az újramegnyitás Roman Herzog államfő jelenlétében történt. A régire emlékeztető, de annál nagyobb épületet a Patzschke, Klotz & Partner iroda tervezte.

Az metró/gyorsvasút megállóból kilépve bizony elég impozáns látványt nyújt a kapu a mögötte húzódó két kilométeres parkkal, középen a Siegessäuléval (győzelmi oszlop), ami az 1864-es Dánia feletti győztes háborúnak állít emléket. Ráadásul a kapu a tengely felénél áll, hiszem másik irányba az Unter den Linden húzódik az előző berlini posztban említett császári palotáig.

A sarkon álló Kennedy-fotógyűjtemény épülete után következik a francia követség. A koncepcióhoz híven ide is az eredeti funkció került vissza, új köntösben (2002, Christian de Portzamparc). Ez az épület szemmel láthatóan ötletesebb, izgalmasabb, mint a téren álló másik követség.

A Dresdner Bank berlini fiókja volt a tér első újjáépített háza. A hamburgi Gerkan, Marg&Partners építésziroda tervezte. Ez a tér egyetlen olyan telke, amin új funkciója van: a Dresdner Bank a Bebelplatzon volt, épületében ma luxusszálló működik. Itt egy historizáló palota állt.

A Pariser Platz egy nagyon érdekes építészeti kísérlet színhelye: Drezdához hasonlóan itt is választhatták volna az újjáépítést. Azonban máshogy döntöttek: úgy vélték, hogy a funkciók visszaállítása, valamint a rendkívül szigorú építészeti előírások elegendőek a tér egykori rangjának visszaállításához. Annak ellenére, hogy a Pariser Platz nem "szép" a szó köznapi értelmében ezt a célt - ott látva, és a teret és az embereket figyelve legalábbis úgy tűnt - sikerült elérni.

* * *

- A Brandenburgi kapu a Wikipédián (hu);
- a Pariser Platz a wikipédián;